Egy amerikai ügyvédi irodát figyeltetett meg az ausztrál partnerszolgálat segítségével az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) – közölte vasárnapi számában egy Edward Snowden által kiszivárogtatott, szigorúan titkos dokumentumra hivatkozva a The New York Times.
A megfigyelt cég, amelyet nem nevezett meg a dokumentum – a lap szerint a chicagói Mayer Brown ügyvédi irodáról lehetett szó -, kereskedelmi viták ügyében Indonéziát képviselte az Egyesült Államokkal szemben.
Az Ausztrál Jeligazgatóság (Australian Signals Directorate, ASD) nevű szakszolgálat 2013 februárjában értesítette arról az NSA canberrai összekötő irodáját, hogy megfigyeli az ügyvédi iroda és az indonéz kormány képviselőinek kommunikációját, és felajánlotta az erre vonatkozó információ megosztását, beleértve az olyan értesüléseket is, amelyekre vonatkozik az ügyvédi titoktartás kötelezettsége.
A lap szerint az NSA canberrai összekötő irodája útmutatást kért az ügynökség jogtanácsosától az ausztrál szakszolgálat számára, amit az el is készített az ASD-nek, amely “az érdekelt amerikai ügyfelek számára rendkívül értékes értesüléseket szolgáltatott”.
A lap emlékeztetett: az NSA-nek bírósági felhatalmazás nélkül tilos az Egyesült Államokban tartózkodó amerikai állampolgárok és az ott található amerikai cégek ellen kémtevékenységet folytatni. Az NSA vezetői többször is kijelentették, hogy az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália és Új-Zéland hírszerző szervei között létrejött “Öt Szem” különleges együttműködést nem használták fel a törvényi keretek áthágására.
A The New York Times megszólaltatta Duane Laytont, a Mayer Brown egyik ügyvédjét, aki részt vett a kereskedelmi nézeteltérésekről folytatott tárgyalásokon. Layton kijelentette: nincs bizonyítéka arra, hogy az ausztrál vagy az amerikai hírszerzés megfigyelte volna.
forrás: MTI
A gödöllői egyetem egy régebbi kutatása szerint 1960 és 1990 között a gabonafélék, a zöldségek és a gyümölcsök vitamin-, ásványianyag- és nyomelemtartalmuk 60 százalékát elveszítették a nagyüzemi átállás miatti fajtaváltásoknak köszönhetően. A beltartalom, a biológiai tápérték helyett a tárolhatóság, a hozam, a szállíthatóság, nem utolsósorban a külcsín lett elsődleges. Mi akadályozza a mezőgazdasági kormányzatot abban, hogy a hagyományos, kevesebb kemikália-, de nagyobb élőmunka-igényű, értékesebb beltartalmú fajták ismételt termesztését preferálja? Nálunk miért nem működnek a termelői értékesítő szervezetek, a TÉSZ-ek? Miért nincsenek kis- és közepes méretű agrártermék-feldolgozók, gyümölcsaszalók, szárítók, csomagolók? Miért működnek gyengén a helyi piacok? Miért nincsenek közelítőleg önellátó falvaink? Mi akadályozza a fogyasztóvédelmet abban, hogy az üzletláncok keleti piacokra szánt silány minőségű portékáitól megszabadítsa az országot, helyet csinálva a hazai termékeknek?