A rákot percek alatt kimutató papír alapú tesztet fejlesztettek ki a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói, akik egereken sikerrel próbálták ki az új eljárást.
A rák jelenlétét vizeletmintából kimutató teszt a laterális áramlás elvét felhasználva nagyban hasonlít a gyógyszertárakban és drogériákban kapható terhességi tesztekhez – derül ki az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányból.
A kutatók elgondolása az volt, hogy peptidekkel bevont nanorészecskéket a szervezetbe juttatva felerősítsék a vizeletben a daganat jelenlétére utaló és amúgy rendkívül nehezen észlelhető proteázok jeleit.
A Sangeeta Bhatia vezette kutatók elsősorban a fejlődő világban remélik kamatoztatni eredményeiket. A gazdaságilag elmaradottabb országokban az utóbbi években meredeken nőtt a rákos esetek száma, és a betegség különböző válfajai okozta halálozások 70 százalékát is a fejlődő világban regisztrálták. A rák korai megállapítása jelentősen javíthatná a betegek kilátásait, a fejlett világban széles körben alkalmazott mammográfiához és a kolonoszkópiához hasonló szűrővizsgálatok azonban túlságosan is drágák az elmaradott egészségügyi infrastruktúrával bíró országok számára.
Bhatia és kollegái 2012-ben mutatták be szintetikus biomarker technológiájukat, amely alkalmas a rákos áttétek kialakulását lehetővé tévő mátrix metalloproteinázok (MMP-k) észlelésére. Ezt a technológiát továbbfejlesztve alkották meg a papír alapú tesztet.
Az antitestekkel teli, nitrocellulózzal bevont papírcsík a vizeletből egereknél pontosan kimutatta a béldaganatok, de a vérrögök jelenlétét is. (Az MMP-k ugyanis a sejtek közötti szövetek lebontásával akut elzáródást okozhatnak az erekben.)
Sangeeta Bhatia szerint ez az első lépés egy olyan eszköz kifejlesztése felé, amely majd az embereknél is alkalmazható lehet. Elképzelésük az, hogy először nagy kockázatú csoportokra – korábbi rákbetegekre vagy azok rokonaira – szabják a tesztet. Az eljárás jelenlegi állása szerint a páciensek a vizeletteszt elvégzése előtt a nanorészecskéket tartalmazó injekciót kapnának. Hogy a módszert kényelmesebbé tegyék, a tudósok most egy olyan nanorészecskeformulán dolgoznak, amelyet a hosszú távú monitorozást lehetővé téve beültetnének a bőr alá.
(MTI)
2056-ban jön a klímafordulat (15)
Előbb a trópusokon, majd a mérsékelt égövön kezd a mindennapokban is érezhetővé válni a klímaváltozás.
Klímakutatók egy egyszerű összehasonlítást alkalmaztak annak megállapítására, hogy a világ nagyobb városaiban mikor változik meg gyökeresen a klíma a felmelegedés miatt. Onnantól kezdve nem lesz érdemes a régi hőmérsékleti adatokra hivatkozni, el kell felejteni a korábbi éghajlatot.
Ezt nevezik éghajlati fordulópontnak a klímakutatók. Mikor történik meg ez egy bizonyos helyen, illetve az egész Földön? Camilo Mora és munkatársai elemzésében az a leginkább nyugtalanító, hogy a fordulópont még ebben az évtizedben bekövetkezhet egyes trópusi városokban.
A számítások szerint leghamarabb 2020-ban az indonéziai kikötővárosban, Manokwariban érkezünk el a fordulóponthoz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezután már a leghidegebb évek is melegebbek lesznek bármely, 1860 és 2005 közötti esztendőnél. Szintén gyors változás vár a Karib-tenger szigetvilágára. Kingstonban, Jamaica fővárosában például 2023 a fordulópont éve, a guineai Malabóban 2024, a maldív-szigeteki Maléban pedig 2025.
A trópusokon alig van különbség az esős és a száraz évszakok között. Emiatt már az is nagy változásokat okoz, ha az átlaghőmérséklet egy kicsit is megnő. Gyakrabban következnek be szélsőséges időjárási események, rombolva az ökoszisztémát, és ezzel szoros összefüggésben a lakosság megélhetési esélyeit. Számos szegény trópusi ország keveset tehet az alkalmazkodás érdekében, ám nekik is olyan fenyegetésre kell felkészülniük, amely a fejlett országokban indult iparosodás következménye.
„Hamarosan a korábban extrémnek mondott időjárás számít normálisnak” – mondja Camilo Mora kutatásvezető. Az éghajlati fordulópontok a 21. század harmincas-ötvenes-hatvanas éveiben következnek be a magasabb földrajzi szélességeken fekvő országokban. Magyarország (és a Kárpát-medence) viszonylag szerencsés helyen fekszik, nálunk 2056-ban következhet be a változás a kedvezőtlenebb folyamatokat előrevetítő forgatókönyv szerint.
Athénban 2041-ben, Rómában 2044-ben, New Yorkban és Washingtonban 2047-ben, Los Angelesben 2048-ban, San Franciscóban 2049-ben következhet be az éghajlati fordulópont. A legkésőbbi időpontig az alaszkai Anchorage-ban tartana ki a jól megszokott klíma, ott 2071-ben történne meg a fordulat. Az egész Földre vetítve pedig 2047 a fordulópont.
Magyarországra a klímaváltozás forróbb nyarakat – és ami kevésbé nyilvánvaló – melegebb tavaszokat és őszöket hoz a 21. század végén. Az Országos Meteorológiai Szolgálatnál végzett klímamodell-számítások alapján átlagosan 3-4 fokkal lennének melegebbek az éveink, de a rosszabb verzió szerint 8-9 fokkal nőne az átlaghőmérséklet. A mostanihoz képest plusz 30 napon át kellene hőségriadót kiadni, és hőség lehet tavasszal és ősszel is. Az időjárás szárazabb, mediterrán jellegű lesz. Több modellszámítás is arra az eredményre jutott, hogy a Kárpát-medence az átlagnál érzékenyebb a klímaváltozásra.
A tanulmány készítői szerint még van lehetőség a klímaváltozás ütemének lassítására. Ha ez sikeresen megtörténik, akkor sem nyerünk túl sok időt: az egész Földre számítva 2047 helyett 2069 lenne a fordulat éve.
Értékek és célok a nagypolitikában
Ez képezi le a különböző társadalmi csoportjainkat. Melyik a pozitív, jó érték? Esetleg, egyik érték fontosabb a másiknál? Hogyan tudom elérni a célt, segíteni annak megvalósítását? Ezek olyan kérdések, amelyek a pillanatnyi hirtelen fellángolásokat kell, hogy kövessék. Függetlenül attól, hogy akár párkapcsolatról, akár szociális-emberi állapotokról legyen szó.
Sohasem tudjuk száz százalékos biztonsággal megállapítani azt, hogy egy-egy ember milyen indíttatásból kerül az ún. közösségi színtérre. Nem tudhatom, hogy valóban csak személyes karrier és pénz motiválták őt, esetleg a ,,közös jó ügy” az, ami odasodorta, ahol most van. Azt már annál inkább fel tudom mérni, hogy hol tart az emberünk. Letért-e az útról, amit követnie kellene? Három csoportot különböztetek meg:
Az ember, akibe belenevelték, esetleg megtapasztalta mindazon értékeket, amiket ő szíve szerint őszintén akar képviselni. Legyen szó nehézségről, akadályokról, veszélyekről és földi kísértésekről. A kockáztatásra és egyes más, számára kisebb értékek szükségszerű feladására is kész figurák, akik mások szemében csak ,,megszállottak”. Következetesek, ami jó, ha tisztában vannak, mi is az, amihez ragaszkodnak, és természetesen, milyen áron.
Akadnak azonban olyanok is szép számmal, akik bizony tudatosan képzelik el politikai karrierjük alakítását. A saját nevük számtalanszor történő visszaolvasása és visszahallgatása szinte megindítja szervezetükben az örömhormonok termelését. Ezek az igazán álszent kategóriába tartozó ,,képviselők”. Döntéseik mögött sosem az értékek és a társadalmi fejlődés állnak, hanem kizárólag a rövidebb vagy hosszabb távú személyes érdekek. Vagyis a sokszor hangoztatottak: pénz, hatalom, hírnév. Ezek a profi, kinevelt politikusok, akik maguknak bevallják, hogy mi is az eredeti szándékuk, csak a bamba külvilág számára ez nem világos.
És létezik egy ötvözete a két csoportnak, amelyek a legveszélyesebbek! Kik is ők? Azok, akik valaha elindultak egy úton, s azt mondták: – Fontos számomra a közösség érdekének képviselete, segíteni szeretnék. De mindezzel munka van, hát, jár nekem a juss is érte. Vagy nem? Ha most nem tudom behajtani, hát, majd eljön az idő, amikor sor kerül rá. És persze, aki addig is keresztbe tesz nekem, az meg fogja bánni, mert a szerencse kereke forgandó, és leszek én még olyan helyzetben, hogy kamatostul visszaadjak mindent. És a kis ember, a kis ,,érdekvédő” előbb-utóbb ,,nagy politikus” lesz, s az első dolga nem az lesz, amiért neki bizalmat szavaztak, hanem behajtja a kölcsönöket, bosszút áll az ellenfelein és megszedni magát mindaddig, míg lehetősége van rá. Nincsenek tisztában tetteik súlyával, s azt hiszik, pontosan az a helyes, ahogyan ők cselekszenek.
Ma úgy tűnik, hogy az első csoportból van a legkevesebb, s a második és harmadik ,,fajta” egyre inkább terjed el. Mint valami parazita gyom. De ha időnek is kell eltelnie és sok izzadság és verejték árán is, de mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy kigyomláljuk az elgazosodott szülőföldünket. Ha nem járunk sikerrel, akkor nagy valószínűség szerint folytatódni, erősödni fog a parasztvakítás, a magyar ember hitében elnyomott, önálló meggyőződés nélküli, átlagos, de teljesen haszontalan polgár lesz, akire továbbra is majd csak akkor lesz szükség, amikor alá kell írni valamit, esetleg oda kell biggyeszteni egy-egy X-et derék ,,képviselők” neve mellé.