Egy speciális módszer segítségével készítettek számítógépes rekonstrukciót Pierre-Auguste Renoir egyik megfakult festményéről chicagói kutatók, bemutatva, hogy az alkotáson egykor izzó vörös színek domináltak.
A francia impresszionista festőművész egyik vagyonos pártfogójának, a párizsi tőzsdeügynöknek, Leon Clapissonnak a feleségét ábrázoló kép több mint 130 évvel ezelőtt született. A legújabb analitikai módszerek révén a kutatóknak most sikerült megmutatniuk, hogy miként festett a Madame Valentine Clapissont megörökítő alkotás, mielőtt a színei kifakultak.
“Amikor először behoztuk a festményt a restaurátorműhelybe vizsgálat céljából, és eltávolítottuk róla a keretet, észrevettük, hogy a vászon tetején és bal oldalán van egy nagyon élénk színű sáv” – idézte a BBC News Francesca Casadiót, a Chicagói Művészeti Intézet munkatársát.
“Ez azt sejttette velünk, hogy a kép hangulata, amely most meglehetősen hideg, és a világos lila, illetve kék színek határozzák meg, egykor sokkal élettelibb, vibrálóbb volt” – tette hozzá a szakember, aki az Amerikai Tudományfejlesztő Társaság (AAAS) Chicagóban megrendezett éves találkozóján számolt be az eredményekről.
A Madame Leon Clapisson című 1883-as festmény digitális rekonstrukciója azután készült el, hogy az épen megmaradt festékanyagból vett apró mintákat – az azok roncsolásmentes, biztonságos elemzését lehetővé tevő – felületerősített Raman-spektroszkópiával (SERS) vizsgálták be a kutatók.
A pigmentek az idő előrehaladtával elhalványulnak, mivel a fénynek való kitettség hatására a színekért felelős molekuláris szerkezetek lebomlanak. A SERS módszer révén a kutatók egy épen maradt szerkezet legapróbb töredékének molekuláris összetételét is képesek meghatározni. A szakemberek ezúttal a vászon eddig eltakart részén felfedezett festékből vett mintákon alkalmazták a módszert.
A kutatók eredményei szerint Madame Clapisson alakja körül egykor a bíbortetű nőstényeiből kivont színezőanyag, a kokcsinella feldolgozásával nyert karmazsinvörös szín dominált. “Már a 19. századi használati útmutatók is figyelmeztették a művészeket, hogy a kokcsinella +rövid életű+, nem pedig tartós színezőanyag. És mégis, a művészek kimondottan szerették, hiszen újra és újra használták, annak ellenére, hogy sokkal tartósabb lehetőségek is a rendelkezésükre álltak” – mondta Casadio.
A tanulmány készítése során a kutatók lenyűgöző számítógépes rekonstrukciót készítettek arról, amit annak idején Renoir láthatott, amikor befejezve alkotását hátra lépett a vászontól. A szakemberek ugyanakkor rámutattak, hogy a digitális rekonstrukció valószínűleg nem pontos mása az eredeti alkotásnak, hiszen a festőpalettán szereplő színek összjátékát nem lehet tudományos képlettel leírni.
A Valentine Clapissont ábrázoló festmény valójában Pierre-Auguste Renoir második próbálkozása volt alanyának megfestésére. Az asszonyt eredetileg egy rózsakertben teázva örökítette meg a festő. Az elkészült alkotással azonban sem a művész, sem kliense nem volt elégedett, ezért a modellt inkább a négy fal között örökítette meg Renoir.
A kutatásra épülő kiállítást április végéig nézhetik meg az érdeklődők a Chicagói Művészeti Intézetben.
(http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-26024351)
(MTI)
Egyre népszerűbb az e-cigaretta: az Országos Egészségfejlesztési Intézet 2014. januári jelentése alapján körülbelül 100 ezer felhasználója van hazánkban. A “gőzölés” az Egyesült Államokban is népszerű, és nemcsak az átlagemberek, hanem a sztárok körében is.Számos filmcsillag tért már át a dohányzásról a gőzölésre, és mint hírességek, példaképül szolgálhatnak mindazok számára, akik ugyancsak szeretnék letenni a cigarettát, de a tapasz, a nikotinos rágógumi vagy a gyógyszerek nem bizonyultak hatékony leszokást segítő eszköznek a számukra.
Október közepétől különleges városnéző túrák indulnak Barcelonában: az utcákon lakók kalauzolják a turistákat a városban. Az új program keretében 3000 hajléktalan kap lehetőséget az idegenvezetésre.Ha egy új városba látogatva nem elégszünk meg az útikönyvünkkel és hús-vér emberektől szeretnénk hallani a város épületei mögött húzódó történeteket, általában diákok, nyugdíjasok, történelem-fanatikusok és hivatásos idegenvezetők vezetnek körbe minket a turistaútvonalakon.
A gödöllői egyetem egy régebbi kutatása szerint 1960 és 1990 között a gabonafélék, a zöldségek és a gyümölcsök vitamin-, ásványianyag- és nyomelemtartalmuk 60 százalékát elveszítették a nagyüzemi átállás miatti fajtaváltásoknak köszönhetően. A beltartalom, a biológiai tápérték helyett a tárolhatóság, a hozam, a szállíthatóság, nem utolsósorban a külcsín lett elsődleges. Mi akadályozza a mezőgazdasági kormányzatot abban, hogy a hagyományos, kevesebb kemikália-, de nagyobb élőmunka-igényű, értékesebb beltartalmú fajták ismételt termesztését preferálja? Nálunk miért nem működnek a termelői értékesítő szervezetek, a TÉSZ-ek? Miért nincsenek kis- és közepes méretű agrártermék-feldolgozók, gyümölcsaszalók, szárítók, csomagolók? Miért működnek gyengén a helyi piacok? Miért nincsenek közelítőleg önellátó falvaink? Mi akadályozza a fogyasztóvédelmet abban, hogy az üzletláncok keleti piacokra szánt silány minőségű portékáitól megszabadítsa az országot, helyet csinálva a hazai termékeknek?
